A történet nem vele kezdődött, de a teljes elveszés vele történt meg valamikor 2007 ben.
A szürreális világban kezdődő kalandozás nagyon is nehezen indult, lévén semmiféle tapasztalattal nem rendelkeztem, a választás, hogy undead, s hogy rogue, az csak úgy jött.
Gamestar kiadványból volt valami minimális leírásom, hogy melyik kaszt mit tud, noha ez még az alap játékról szólt, s ebben az időben már bizony a top level a 70 volt.
A Horda az nyilvánvaló volt, mert az embert egy ilyen kalandba általában a haverjai viszik bele, engem is, s a haver hordás volt, a szerver - Quel Thalas; pve - persze az, ahol az említett haver tolta wowos karrierjét,akkor már 40. szinten.
Lassan, de biztosan indult a questelés, Undercity volt az első város, ahova teljesen csövessen, mondhatni rongyokban megérkeztem, s mint minden "vidéki" csak járkáltam és nézelődtem, másra pénzem sem volt.
Pénzem az sosem volt, kezdőként elképzelésem sem volt a játékbeli gazdasági mechanizmusokról, igy állandó pénzzavarban voltam, szakmának hasraütésre a bányászatot és az enchantingot választottam, az utóbbi egyáltalán nem fejlődött, lévén nem volt mit szétszedni, az instázás puggal egyáltalán nem müködött, a szintezés folyamán a BC előtti instákba, ha 3 ban voltam talán.
Az állandó pénzzavar a legzavaróbb momentuma - azon kívül, hogy néha nem volt pénzem kifizetni az aktuális trénert - lvl 40 nél következett be, amikor is a kalandozó elér oda, hogy a gyaloglás vége. Ennek egyik alapfeltétele, hogy elérje a 40. szintet, a másik a pénz, na az nem volt, kölcsön kellett kérni, majd, ha nagy leszel megadodra megkaptam az összeget, s lett egy frankó undead lovam, ragaszkodó vagyok, mert a mai napig ez a kedvenc földi hátasom, pedig van néhány darab a készletemben.
60. szintre felérve azt hittem tudok mindent a kasztról, bár éreztem, hogy elég nevetséges a felszerelésem, főleg a fegyverek tekintetében, combatnak talentoztam - csak úgy, utánolvasás semmi - elképzeléseimben csak a kard, két kard - dual wide - volt müködőképes teória, kés, fist weapon,mace kizárva.
Szóval megérkezve nagy mellénnyel Hellfire Penninsuilára, azaz Outland legalacsonyabb vidékre, a nagy mellényből sima futás lett, simán belerázódtam a rugó túlélőképességeibe, egyből a malacok ellen.
Kiábrándító volt, de a haverok felkaroltak, s megismerkedtem az instázás örömeivel, kezdtem utánnaolvasni dolgoknak, hogy mégis mire is való a rogue karakter ebben a játékban.
A 70 szint elérésekor felvettek a szerver egyik magyar guildjébe, azóta már megszünt Veszett Seregbe (VS), na persze ez mind ujdonság volt nekem, csak úgy mint a heroic (hc) insták, a raidek, és a badge of justice.
Innetől dőlt el, hogy ezt komolyan akarom csinálni, a raidelés a csapatjátékok - általam elérhető - csúcsa, bár az első raidemen, azt sem tudtam milyen rendezvényen vagyok effektus köszöntött be, arról nem is beszélve, hogy rettentően izgultam is.
Felesleges volt,mert Void Reaveren az elsők között hasaltam el. Ennek ellenére a kieső trinket az enyém lett, mert valaki azt mondta, ez csak rugónak jó, a rugó meg én voltam.
A továbbiakban a 10 fős Kara és 5 fős hc instákat toltam jellemzően, s a szakmáim is felértek az akkori legmagasabb szintre, repülő mountom is lett, igaz csak a lassabb, mert 1000 gold komoly összegnek számított.
A raidelés, a progressz egésszen döcögőssen ment a VS ben, lényegében már müködött SSC, és Black Temple is, de a guild még mindig képes volt whipolni Gruulnál és Magtheridonnál is, Tempest Keepben pedig farmon Void Reaver volt csak, jellemzően a T5 vállas egyenöltözéknek számított, kesztyű, sisak, chest pedig elérhetetlen álomnak.
Szerencsére a készítők gondoltak az ilyen gyengébben teljesítő guildekre is, igy az utolsó patchek egyikében, T6 szintű, badge itemek is bekerültek a játékba.
PVP próbálkozások is voltak, nem vagyok ügyes játkos, pvp ben meg főleg, 3vs3 és az 5vs5 az teljesen kiábrándító volt, a 2vs2 resto druidával, annyira volt elég, hogy S3 sisakban sikerült a végén lejutni Mount Hyjal és Black Temple falai közé.
Ez a raidelés nem ment a VS nek saját erejéből, egy másik magyar guilddel összefogva - Veszett Horda - sikerült megvalósítani, kicsit versenyszagú volt az egész dolog, de a két guild csak együtt tudta kiállítani a 25 embert ezekre a harcokra.
Közben az is kederült, hogy egy "baráti" alapokon nyugvó guildben nem lehet progresszt csinálni, hiába van közel 100 fő, ha értelmes setupot nem lehet összerakni, sőt az aktuális raidekre nincs is meg a 25 ember. Jobban elmerülve a VS témában, látszott, hogy inkább az egyéni érdekek dominálnak, mint a guildé, nem volt kötelező raidelni, a nehezebb harcokra egyszerűen nem jöttek el az emberek.
Akkoriban ezek a kérdések nem zavartak nagyon, csak valahol sejtettem, hogy a helyzet nem fog javulni, sőt inkább csak elmélyültek a problémák, a közös raidelés is végetért, igy sem Black Temple végét nem láttuk, sem Sunwell hirhedt gonoszait.
Azért személyes sikereket elértem, az exalted Netherwing frakció, a sárkánnyal együtt - a mai napig ezzel repülök - Champion of Naaru title, ezekra akkoriban igen büszke voltam, csakúgy, mint a full Zul Aman futamokra, tulajdonképpen az ott megszerzett cuccokban vágtam neki a Northrendes kalandoknak.
folytatása következik.
